A kompon oda is és vissza is volt egy gyereksarok, ahol műalkotások születtek.
Az első utunk odaérve mégiscsak a Bushy Parkba vezetett, ahol a játszótéren is sok időt töltöttünk, és később Apa és Mesi sokat görkoriztak.
Uszodába is mentünk, ahova régen a Mesi járt még úszni tanulni. Utána egy kellemes ebéd következett a folyóparton.
Voltunk a Garsons farmon is, ahol minden zöldség és gyümölcs szedd-magad. Szedtünk is málnát, répát, brokkolit, krumplit és kukoricát. Főztünk is finom zöldséglevest aznap.
Találkoztunk, sőt, egy egész napot is eltöltöttünk Rosie-val és Kev-vel, akikkel egy minikompon átmentünk a Temze másik oldalára, ebédeltünk egyet és játszótereztünk. Kinga hamar összebarátkozott Rosie-val.
Bandival és barátnőjével, Jessi-vel is sikerült kocsmáznunk egyet.
És végül azért csak lejutottunk a tengerpartra, ahol már veletek is voltunk. Most nyár lévén sokkal többen voltak, és kezd is kiépülni a hely, ami kár egy kicsit, de attól még jól éreztük magunkat. A tenger továbbra sem meleg, de Mesinek és Apának kb 10 percbe tellett érkezéstől a nyakig merülésig. Kingát visszatartotta a hideg, valamint a folyamatos hullámzás, de jót homokozott a parton.
A végén még meglátogattuk az idén 500 éves Hampton Court palotát is, ahol a labirintusban bóklásztunk egy kicsit (kívülről sokkal kisebbnek és egyszerűbbnek látszott), de végül elértük a közepét. Utána átmentünk a rózsakertbe, majd pedig az évfordulóra kiállított hintókat próbáltuk ki (persze nem igaziak voltak, csak hogy milyeneket készítettek a különböző időszakokban).
Még egy búcsú a Bushy Parktól és már indultunk is a komphoz. Odafelé azért persze még megálltunk Folkstonban még egy tengerparti búcsú erejéig, aminek köszönhetően immár rutinszerűen lekéstük a kompunkat (mondtam már, hogy odafelé is ez történt, csak az a belga dugók miatt?).
Képek az útról itt láthatók.
