Horvátországi nyaralás - Krk szigete

Egy hét félpanzió, 3 család, mindegyikben 2 lány, gyerekek életkora 7 és 1 év között, időjárás változékony.
Összefoglalva kissé kaotikus, némi szervezéssel és sok improvizálással töltött napok, de mindenképpen kellemesen és a lehető legtöbb strandolással töltöttük a hetet.
A reggeli és a vacsora a szállodában, ebéd ahol éppen ért minket. A néhány esős nap alatt kirándulásokkal teltek, így legalább ellátogattunk egy 100 fős kis faluba, Dobrinj-ba, ahol épp egy horvát naív művészek alkotásaiból nyílt kiállítás (sok fénykép készült itt), ami a gyerekeknek is nagyon tetszett.
Megnéztük Krk városát is, és a mellette lévő tengerpartot. Körülnéztünk saját lakóhelyünkön, Omisalj-ban is, kedves kisváros a hegy tetején. És voltunk Punat-ban, ahol egy kis hajó vitt át minket az öböl közepén lévő szigetecskére, amin egy apátságot és a múzeumát lehetett meglátogatni.
Az egyik esős napon a Biserujka cseppkőbarlangba is eljutottunk.

Mesit alig lehetett a tengerből kikönyörögni, néha lila szájjal és vacogva úszkált a part mentén. Sokat gyakorolt és még a békalábakat is kipróbálta.
Apa és Anya persze a búvárcuccaik alapjait elhozta, és végre hosszú évek után használta is. Felkötötték a békatalpakat és maszkot, csutorát kaptak és irány a víz. Lelkesedésük a többi szülőre is átragadt, így majdnem mindenki sorra került. Láthattunk halakat, rákot, tengeri uborkát, csillagot, kagylókat.

Kinga szintén élvezte a vizet, bár csak a széléről, de nagyon sokat lapátolgatott, kavicsozott. Itt evett először fagyit is. Jól összehaverkodott kicsikkel és nagyokkal egyaránt.

A sok-sok képet itt lehet megnézni.

Rainbows avatás

Az egyetlen angol nyelvű közeg, amibe bekerültünk, az a kiscserkészet lányoknak, ahova igyekeztünk nagyjából heti rendszerességgel járni, bár a távolság és a közlekedés gyakran levett a lelkesedésünkből.

Végül a waterloo-i St John iskola csapatába került be a Mesi, ahol különböző dolgokat tanulnak játékos formában. Ez a Rainbows (szivárvány csoport), majd 7 évesen ebből növi ki magát a Brownies, a cserkész csapat.

Hogy elkötelezettségét bizonyítsuk, Mesi letette a Rainbows esküt is, ami nagyjából úgy hangzott, hogy ígéri, minden tőle telhetőt megtesz, hogy kedves és segítőkész legyen.

Egy kitűző járt az eskütételért meg egy kis ajándék (képkeret). Amúgy az év során már néhány szövetjelvényt összegyűjtött, amiket majd az egyenpólójára fel kell varrnunk...

Áll a baba

Évzáró úszásóra

A tanév utolsó úszásórája rendhagyó volt. Az összes gyerek a különböző csoportokból részt vehetett egy közös játékon. A sok oktató is mind a vízben volt és az egyes feladatokat felügyelték.

Többen közülük a medence közepén próbálták a szivacskockákat összekapcsolni, és a végére sikerült is átérni a túlpartig. A nagyobbak végig is szaladhattak, ha talpon bírtak maradni.

Mikor odaértünk, csak a Mesinél nagyobb és sokkal jobban úszó gyerekeket láttunk, így el is ment az önbizalma, és nem mert bemenni a vízbe.
Szerencsére az egyik oktató a szárnyai alá vette, és rábírta, hogy kipróbálja a játékot. Ez a videó az első lépéseket mutatja, láthatjátok, milyen kis bizonytalan még, de utána nem lehetett kirángatni a vízből és még majdnem két órát bátran 'szörfözött'.

Itt már sokkal merészebben ugrál...

Carpathia családi nap

Akik a székely táncházat szervezik évközben, évvégére egy családi napot rendeztek Brüsszel mellett, a kortenbergi apátság gyönyörű parkjában. Aki szerette volna és vitt matracot, akár az éjszakát is ott tölthette a hálőtermekben (ami valószínűleg sokaknak hasznára vált az esti buli végén).

Mivel Apának saját programja volt aznap, ezért reggel ledobott minket ott és délután jött értünk. És egy percet sem unatkoztunk addig.

Mesi azonnal felfedezte az épület mögött a trambulint, és megismerkedett néhány gyerekkel. És nemsokára kezdődött is az egyszemélyes bábszínház egy felvidéki bábszínész előadásában, ami elvarázsolt felnőtteket és gyerekeket egyaránt. A felnőtteknek is rendesen részt kellett venniük (főként a férfiaknak) de a gyerekeknek is. Mesi is boldogan jelentkezett táncolni... A színház után a gyerekek játszhattak a kellékekkel is...

Utána bográcsban főtt ételeket lehetett venni, majd délután kezdődött a hétpróba. A gyerekek kaptak egy útlevelet, amelybe minden próba teljesítésekor egy pecsét került. A következő prőbákat kellett végigcsinálniuk: ostorcsattogtatás (ezt még Apa is kipróbálta délután), egymás lábaira kötött lufik kipukkantása, feldarabolt alma puzzle-kirakó, karika dobás, szájjal spagetti és szívószál egymásba csúsztatása, kosárba dobálás (ebben a Mesi meglepően jól szerepelt), fáról lelógó kötelek fonása stb.

Akinek összegyűlt minden pecsétje, az egy hétpróbás mézeskalácsot kapott.

Délután még egy feladatunk volt még indulás előtt, méghozzá kürtőskalácsot próbáltunk sütni. Igaz, ebben Anya igyekezett leginkább, Mesi a végére csatlakozott a kenéshez és cukorban forgatáshoz. A kalács ehető lett, bár elég száraz.

A gyerekek jól elfáradtak, mire a kocsiba kerültek és el is aludtak az úton a reptár felé, ahol Mama várta, hogy találkozhassanak.

További képeket és videókat a családi napról itt lehet megnézni.

Búcsú a piros autótól

Elnézést a hosszú szünetért, nagyon sok minden történt, és nehéz volt mindennel lépést tartani.
Így most visszamenőleg is beszámolunk az eseményekről, többé-kevésbé megtartva az időrendet.

Június közepén elbúcsúztunk a 'kis' piros autónktól, amit nagyon szerettünk és jól szolgált minket. A gyerekek még utoljára felfedezték a belsejét és Apa még utoljára átnézte a felszerelést, mielőtt Anya elindult az utolsó roadtrip-re és átautózott Angliába.

Ott Anya bulizott egyet (igazi felnőtt buli, gyerekek nélkül...)

És átadta az autót az új tulajdonosoknak, akik nagyon örültek neki és biztos jó hasznát veszik tekintve, hogy majd négy gyereket kell szállítani...