Asztali játékok

Kinga nagy kópé, és mindent megtesz, hogy a figyelem középpontjábn maradjon.
Étkezéseknél is már a közös ennivalóból kap ő is nagyrészt, de nehéz az ülésében tartani hosszabb ideig.

De még ha megül a fenekén is, akkor sem lehet nyugodtan enni tőle... és unatkozni sem...

Ez a kedvenc játéka az asztalnál:

A belga tengerpart

A múlt hétvége hosszú hétvége volt, egy hétfővel megtoldva. Mivel az idő melegnek ígérkezett, Noémi felvetette, hogy a két csalág együtt kiránduljon valahova. Mi azonnal a tengerpartra szavaztunk, bár Levi kissé megingott döntésében, mikor kiderült hogy a francia és holland szomszédaikkal ellentétben a belgák tízemeletes házakkal építették végig a partjukat határtól határig. Ez persze azért egy kicsit túlzás, de sajna nincs messze az igazságtól. Blankenberge volt a célállomás, kevesebb mint másfél órányira tőlünk.

A jósolt melegre való tekintettel korán indultunk, hogy odaérjünk, mielőtt betelik a parti homoksáv. És az előrejelzésekkel ellentétben, nem lettek sokan, ami nagyon is kellemessé tette a tengerpartot. Mesi Hubával és Bulcsúval sárkányozott, fogócskázott stb, míg a legkisebb fiú Merse a Kingával homokozott.
A délelőtt hűvösebb volt a vártnál, olyan 23 körül, de a délután meghozta a 30 fokos hőséget, de mi akkorra otthagytuk a partot.

A part menti utcasoron kerestünk egy helyet, ahol megebédeltünk. Ez az utcasor kb olyan szavakkal írható le, mint bazár, vurstli, kifőzdék és hasonlók. A tengerpart tetszési indexe számunkra egy kissé megzuhant. Megsültkrumpliztunk, mert ugye it a sült krumpli a nemzeti eledel, hiszen ez az ország találta fel, és büszkék is rá. Állítólag a különlegessége a kétszeri kisütésben rejlik, bár nem tudom, mi a jó abban, talán kétszer annyi olajat tud felszívni? Viszont valóban rengeteg féle mártással kínálják, a majonéz és ketchup mellet kb 20 másféle íz is szerepel, de hát ezek sem könnyű öntetek.

A lényeg, hogy megismertük a tengerpart egy részét, és majd igyekszünk felfedezni a természetesebbik oldalát még inkább.