Kukucska, rámolás és integetés

Ezek tartoznak újabban Kinga kedvenc elfoglaltságai közé.

Kukucs: ez a játék megy mindkét verzióban, vagy ő bújik el, vagy a másik.

Rámolás: bár még mindig a hasoncsúszás az előre (-és hátra)jutás egyetlen módja, ez nem akadászozza meg abban, hogy az alsó polcokat és a földön hagyott dolgokat alaposan meg ne vizsgálja.

Integetés: nemrég kezdődött és nagy a lelkesedés még ezügyben. A pá-pá a kulcsszó hozzá. Még szerencse, hogy Apa olyan alaposan megtisztította a konyhai szemetest, hogy nemcsak csillog-villog, hanem tükörként is jól használható.

A videók önmagukért beszélnek.

Little Gym

A múlt héten sajnos nem tudtunk eljutni ide, mert lebetegedtek a gyerekek, de előtte az első alkalmak nagy sikert arattak mindkettőjüknek,

Péntek délelőtt Kingának van babatornája itt, amiről nem készül felvétel, lévén, hogy nekem is elég aktívan részt kell vennem a foglalkozáson. Kicsit hasonlít arra, ahova Londonban jártunk, csak ez inkább fizikai, torna jellegű, de ugyanúgy vannak dalok és mondókák (természetesen franciául). A tanárok fiatalok, jó fejek és jól beszélnek angolul. Sandra, aki a babatornát tartja, azt mondta, amikor megdicsértem az angol tudását, hogy ez pedig csak a második nyelve, a francia pedig csak a harmadik, merthogy ő spanyol... Gondolom, ez itt nem nagy kunszt (mármint ennyi nyelv...)
Azért fordítgatott nekem óra közben, és volt ott egy amerikai nő is, aki szintén segített, de leginkább követni kellett a többieket és csinálni a feladatokat.

A babák bukfencezni tanulnak, állni, kéz-és láb koordinációt, szóval jól átmozgatjuk őket (utána Kinga is úgy aludt, mint a bunda). Ehhez nem sok eszköz kell (a képen látható szereket a nagyok használják -és imádják-, mint például a Mesi). Mi sokat voltunk a nagy szőnyegen hátul és sokat sétáltunk körbe a babákkal. Meg volt egy nagyon nagy és nagyon vastag felfújható gumiszőnyeg, amit úgy fújtak fel, hogy közben a babák rajta ültek (persze fogtuk őket), és a végén úgy eresztettek le, hogy mindannyian rajta ültünk / feküdtünk.

A Mesi tornája délután van, ott már a szülők csak kint várakoznak. Annak ellenére, hogy első alkalom volt, és el is késtünk (a dugók borzasztóak délutánonként, parkolni nehéz) és franciául ment megintcsak, Mesi simán belevetette magát a közepébe. Szerencsére azonnal talált néhány magyar gyereket is a csoportjában, akiket az oviból ismert, így tényleg jól alakult a dolog. Amikor kisebb csoportokra szedték őket, akkor arra is figyeltek, hogy a magyar gyerekek együtt maradjanak. Az alábbi videók ízelítőt nyújtanak, hogy milyen jellegű is a foglalkozás, így nem kell sokat hozzáfűznöm.

A szülők az üvegen keresztül figyelhetik csemetéjüket. Nekem sikerült megtalálnom a magyar szülőket, ami nagyon vicces volt. Az egyik apuka ugyanis, miiután bemutatkoztunk, rámnézett és azt mondta: 'Mi együtt jártunk általános iskolába.' És tényleg...

Könyv

Nincs jobb egy könyvnél, amikor betegen otthon vagy...

Kinga 8 hónapos

Meske rajzolt Kingának egy képet a 'szülinapja' alkalmából.
Amúgy csendes semmittevéssel ünnepeltünk, mert mindkét lány kissé betegeskedik mostanában (Mesi sem ment oviba).

Szóval, a 8 hónapos eredmények:
Hossz: 69 cm
Súly: 8.2 kg
Fogak száma: 2 (éppenhogy...) - a képen nem is látszik, pedig jó élesek már...

Mesi úszás

Mesi nagyon szeret úszni, így hamar kerestünk neki helyet, ahol tovább pancsolhat.
Ez még talán nem a végleges helye lesz, de kezdetnek nagyon jó. Egy nagyon szép, szecessziós ház hátuljában található egy kis tanmedence.
Az egész oktatás sokkal kisebb keretek között zajlik, mint Londonban volt, itt nem is találtam olyan medencét, ahol leér a gyerekek lába, hanem a felnőtteknek vállig érő vízben tanulnak, de mindig van velük felnőtt és nagyon kis létszámú csoportokban vannak (általában 4-en).

Mivel nekünk ez még elég új, ezért Mesi most még magánórákat kap Stephanie-tól, akit nagyn hamar megkedvelt és aki egy kicsit beszél angolul.
Kérdeztem a Mesit, érti-e mit mond a Stephanie neki a vízben, mire azt felelte, nem érti, mit mond, de érti hogy mit akar. Ez már elég is nekünk.

Érdekes, hogy itt azonnal tanulnak mell- és gyorsúszást is, és rögtön elkezdték gyakorolni a fejesugrást is.

Az első alkalommal még csak azért mentünk oda, hogy beiratkozzunk, de azonnal adtak kölcsön a Mesinek úszóruhát stb., és mehetett is a vízbe.
Azóta is alig várja a szerdákat.

Játszóház Kingával

Mit lehet tenni egy esős, hideg reggelen, miután Mesit elvittük az oviba?
Hát felfedezni egy játszóházat, természetesen. Sajnos, Londonnal ellentétben itt mindenért be kell utazni a belvárosba, de megérte.
Mi voltunk az elsők, de nemsokára két kis játszótárs is csatlakozott hozzánk: egy egyéves izlandi és egy tíz hónapos német fekete kislány.

Mire betelt a tér, mi el is jöttünk, mert Kinga addigra kibulizta magát és elfáradt.
Jó volt végre egy kis nemzetközi közeget találni, ahol mindenki beszél angolul.

Ja, eddig a nap mélypontja az volt, mikor reggel iskolába sietvén Kinga egy laza mozdulattal kidobta a vadiúj cumiját a babakocsiból, egy ott parkoló autó alá, én pedig káromkodva, négykézláb a vizes betonon próbálom kihalászni.

2013 karácsony és karácsonyi buli

Nos, az utolsó karácsonyunk Hampton Hill-en ugyanúgy dobozok között telt mint az első.
Ha tudtuk volna, hogy csak egy évet maradunk, ki sem kellett volna pakolnunk a fele cuccot sem...

Mindenesetre maga az ünnep jól sikerült, az ajándékok megfeleltek a kívánságlistáknak és még ünnepi(bb) fogás is került az asztalra.

Kinga a Rosie esküvőjén kapott manójelmezben feszített (ők segítenek Télapónak csomagolni az ajándékokat). Időzítésben szintén kiválóan szentestére az egész testét piros foltok lepték el. Ezenkívül jól érezte magát, de beszaladtam vele az ügyeletre, ahol azt mondták, biztos allergiás reakció valamire. Másnap pedig elmentünk dokihoz, aki azt mondta, hogy csak a vírus, ami éppen körbement rajtunk, így jött ki rajta, nem kell semmi, magától elmúlik. És így is lett.

26-án pedig sokan eljöttek hozzánk karácsonyozni / bulizni / elbúcsúzni.

Képek itt.

Rosie esküvője 2013 dec 22

Sikerült végre feltölteni a képeket az esküvőről.
Egy nagyon szép vidéki hotelt választottak helyszinül, ahol mi is ott töltöttük az éjszakát (nem mintha sokat ihattunk vagy mulathattunk volna - legtovább a Mesi bírta természetesen).

Az esküvői képek.

A program röviden:
Délre érkeztünk oda, egy órakor volt a gyors és egyszerű szertartás, utána állófogadás majd 3-kor az esküvői vacsora (bár ez inkább ebédidő, ráadásul angolul reggelinek mondják). Este 6-tól pedig buli és tánc éjfélig.
Mi fél tízkor már aludtunk...
Másnap reggel 8-kor lementünk, hogy még együtt reggelizzünk az ifjú párral, mielőtt elindulnak nászútjukra Skóciába.

Az egész esküvőn érezni lehetett, hogy mennyire figyelmesen szerveztek le mindent, ez is jellemző a Rosie-ra. Mivel karácsony előtt álltunk, ez a motívum mindenhol jelen volt, pl. a vőfély télapó volt, és minden gyerek személyre szóló ajándékcsomagot kapott.

Mesi kábé öt perc alatt rátalált régi barátaira, Rosie tesójának a gyerekeire, mindhárom fiú 'kishoppmester' és szervező-rendező volt, Megan a nagylány pedig koszorúslány. Jane, Rosie fekete keresztlánya is nagy barátja volt Mesinek.
A vacsora alatt nem is bírt megmaradni a mi asztalunknál, hanem hamar csatlakozott a fiúkhoz, és pár perc múlva a vőfélyek és tanúk beszédjét már Rosie öléből hallgatta végig.

A diszkóban sem fogta vissza magát, hanem lerúgta cipőjét és táncolt, amíg szigorú anyja ágyba nem dugta. Levi már előbb felment Kingával.

Kinga is nagyon jól viselkedett egész nap, a vacsora alatt sikerült elaltatni, és ülésestől beraktuk a sarokba, a menyasszonyi torta mellé.

Az első élmények Brüsszelben

Intenzív első pár napot tudhattunk a hátunk mögött. A költözés finisére kevés alvás és sok pakolás maradt, így mikor itt lecuccoltunk és a költöztető srácok is elmentek, nem is nyúltunk a dobozokhoz és zsákokhoz egy egész napig.... vagy legalábbis amíg egy-két dolog el nem kezdett hiányozni...

Azóta is csak módjával, szépen komótosan ürítgetjük a dobozokat, csak a nagyon szükséges kerül elő.

Íme a nappali, mielőtt beköltöztünk volna, utána kisebb csatatér lett, majd szőnyeges és baba-barát.

Meske a bepakolásnál és a kipakolásnál is nagyon lelkesen és aktívan segített a költöztetőknek. Nem csoda, hogy megéhezett közben és miután nem volt meleg vacsora (hideg se nagyon), ezért igazi magyar módra egyik kezébe fogott egy paprikát, a másikba pedig egy parasztkolbászt.

Azért egy gyors rántottát sikerült összehoznunk, így ez lett az első vacsoránk az új helyen. Felhívnám figyelmeteket a csendéletre a háttérben... magáért beszél.

Azóta találtunk egy magyar kislányt a közeli parkban, felfedeztünk egy jó kis játszóházat, és megvolt az első nap a magyar oviban.
Bár nem úgy készültünk, hogy ottmarad, Mesi bizony nem tétovázott, mikor megkérdeztük, így egy teljes napot ott volt, kapott ebédet is. Két kislány azonnal odament hozzá barátkozni, és az ovó nénik is jó fejek, a saját készletükből adtak neki kekszet, amikor a többi gyerek elővette az uszonnáját.
Alapvetően pozitív az élmény, 32 gyerek van, elvileg két csoportban, de mindig összeeresztik őket, így együtt vannak 4 ovó nénivel. Sok a kreatív foglalkozás, sokat játszanak, mesélnek.

Az első reggel autóval mentem, de beragadtunk a dugóba és félórát késtünk, így holnap kipróbáljuk a villamost.
Az oviról nincs kép, csak a játszóházból.

 

 

További képeket a költözésről itt lehet megtekinteni.

 



Bye-bye England

Hát elindultunk. A költözésről majd később részletesen, most csak annyit, hogy sikerült útra kelnünk. Igaz, hogy lekéstük a kompot, amin a cuccaink utaztak, de megyünk utánuk.

Ez az utolsó híradás az angol telefonról. Legközelebb belgiumból jelentkezünk.