Az olimpia

Most, hogy vége lett a Paralimpiának is, itt az ideje hogy megosszam erre vonatkozó csekély élményeinket.
Mi nem mentünk el az olimpiai faluba, és nem vettünk jegyeket a versenyekre sem, de így sem lehetett kikerülni, hogy mi is részei legyünk a nagy eseménynek.

Már csak azért sem, mert nekem minden nap olimpiai sávokon kellett vezetnem a munkába, arra futott el az olimpiai láng is, a házunk előtt pedig mind a férfi és a női bicikliverseny elszáguldott (a Levi legnagyobb örömére).

Nagyon sokan sorakoztak fel az út mentén, hogy láthassák a lángot, hiába mentünk egyre kijjebb, nem lett több helyünk.



A hangulat jó volt (bár Mesi kicsit elfáradt), de többször is leszakadt az ég, és bőrig áztunk. Szerencsére, pont mikor a láng hozzánk ért, kisütött a nap is.

Itt még hátulról sikerült lefényképeznem az olimpiai lángot...

 

Persze Rosie is kijött a többi kisgyerekkel, sőt, készültek is , mert mindegyik gyereknek saját készítésű 'olimpiai' polója is volt. Talán ezen a kis videón látszik a Mesié. Itt már épp elhaladt a fáklya előttünk, és sok vállalkozó kedvű utánaeredt.

 

 

 

Southbank-i séta

Egy nyári hétvégén vonatoztunk be Waterloo-ra, hogy egy nagyot sétáljunk.
Találtunk színes homokot, amiben a Mesi is és Bende is sokat rohangált.
Közben sikerült egy kiállítást is megnéznünk, aminek a zenei részéről alig lehetett a Mesit elcsábítani.

A séta után kedvenc török delicatessenünkben ebédeltünk, mielőtt hazavonatoztunk volna.

Nyaralás otthon

Erre szerintem még mindenki emlékszik, és biztos nagyon sok jó kép lappang a többi fényképezőgépben is, de azért megosztom veletek azt a keveset, amit nekünk sikerült fényképezni.

Mindent feltöltöttem ide, képeket Szegedről, Majsáról és Csepelről vegyesen, tessék csemegézni.

Kerti parti

Ajjaj, de telik az idő megint, régen írtam már.

Pedig sok minden felgyülemlett, és szépen időrendben fel is fognak kerülni ide, ígérem.
Például erre a kerti partira még a hazautazásunk előtt került sor. István, Kemál kuzinja hívott meg minket észak Londonba, ahol a barátnőjével lakik. (Most már ők is ide költöznek Kingstonba, így nem kell majd olyan messzire mennünk legközelebb).

Természetesen a társaság muzikális, így nem kellett sokat várni arra, hogy előkerüljenek a hangszerek. Mesinek is nagyon tetszett, és ott helyben gitárórát is kapott a Jakab Levitől.

 

 

 

 

 

 

Jazz zene gyerekeknek

Van egy kedvenc jazz klubbunk dél-Londonban, Hideaway-nek hívják.
Voltunk már néhányszor ott koncerten (vacsorával egybekötve, de Mesi nélkül). Szoktak rendezni jazz improvizációkat is, amin még nem voltunk, de szívesen megnéznénk, mert ilyenkor bárki bemehet a hangszerével az utcáról és beülhet közéjük játszani.
Egyszer Jakab Levit elvisszük oda...

Az egyik hétvégén gyerekeknek rendeztek egy délutáni jazz koncertet, amire elvittük Mesit is. Heniék is eljöttek a Bendével és Szofival. A műsor játékosan bemutatta a hangszereket a gyerekeknek, és együtt kellett megkeresniük a nagybőgős vonóját. A végén egy ismert gyerekdalt (Old McDonald had a farm) eljátszottak különböző stílusokban.

Még a Szofi is nagyon pörgött és táncolt a Mesivel. A végén a gyerekek kipróbálhatták a hangszereket. Le is fényképezhették magukat a zenészekkel, de mi erről lemaradtunk, mert a mesi leesett a színpadról és nagyon bőgött (nem lett komoly baja, mielőtt még megijednétek).

Sajnos a képek és videók nem túl jó minőségűek.

A gyémánt jubileum

Természetesen mi is nagy örömmel fogadtuk a jubileumi ünnepséget, leginkább a négynapos hosszú hétvége miatt.

A belvárosba eszünk ágába sem volt bemenni, a nagy csinnadratta nem vonzott minket. Viszont nagyon sok helyen készültek az emberek saját rendezvényeikkel. Rengeteg kisebb utcát lezártak aznap a forgalom elől, és az ottlakók felzászlózták a házakat,  kivittek asztalokat, székeket és együtt mulatoztak.

Bár a mi utcánkban nem történt ilyesmi, nem kellett nagyon messze menni a következő buliig. Kétsaroknyira tőlünk van a Wick Street, ahol a kellemes The Lion (az oroszlán) pub volt a szórakozás középpontja.

Volt, aki nem elégedett néhány zászlóval, hanem még a ház elejét is kipingálta. Mi éppen ismerjük is őket, mert a lányuk egy kicsit fiatalabb a Mesinél. Azt mesélték, hogy 10 óra alatt festették le a falat. Ez még azóta is ugyanígy áll, lassan helyi nevezetesség lesz belőle.

Volt hoppmester, aki rendezte az eseményeket. Sokan retro ruhákba öltöztek, az 50-es éveket idézendő. A gyerekeknek volt jelmezverseny, tojás-futás (tudod, amikor kanálban egyensúlyozod a tojást). Sőt ugyanez a verseny a felnőttek között is nagy sikert aratott. És volt természetes zene és tánc is. Mi nem maradtunk sokáig, de jó volt ünnepelni.

A party képeit és videóit itt lehet megtekinteni.

Mária körmenet Hampton Wickben

Mint tudjátok, mi egy templom közelében lakunk (a Temze melletti alsó utcában van az épülete).
A westminster-i egyházkerülethez és az Isteni Gondviselés Fiai rendhez tartozik. Ők vezetik a mellettünk lévő öregek otthonát is.

Minden évben egy május végi vasárnapon (ne kérdezzétek melyiken) körbehordozzák a Mária szobrot. Rövid kis séta, csak néhány háztömböt foglal magába, bírja az idős gyülekezet követni.
Nem számít nagy látványosságnak, de mi szeretjük.

Gesztenye vasárnap

Üdvözlet mindenkinek a hosszú hallgatás után.

Nagyon sok élmény felgyülemlett, amiket most szépen megpróbálok (nagyjából) időrendben felrakosgatni.

Még májusból kimaradt a 'Chestnut Sunday' avagy a Gesztenye Vasárnap, ami egy történelmi hagyomány és egyedül a Bushy Park-ban művelik.
Még amikor Viktória királynő megnyitotta a tömegek számára a parkot, akkor kezdték el a felvonulásokat május második vasárnapján, amikor szépen virágoznak a gesztenyefák.
Ez a szokás a világháborúk alatt elfelejtődött és a Hampton Wick Association élesztette újjá Erzsébet királynő uralkodásának ezüst jubileumára. Milyen vicces, hogy azóta már volt egy arany és idén pedig a gyémánt is.

Összegyűltünk mi is páran magyarok, és megnéztük a katonai meg a veterán autókat. Bendét persze jobban érdekelték az autók, mint a Mesit.

Néhány kép is készült, itt lehet megnézni őket.

Meg hogy ez a bejegyzés se maradjon kép nélkül, a másik parkba is sokat szoktunk járni, mert nagyon barátságos lovak laknak ott egy istállóban, akik szivesen fogadnak tőlünk almát, füvet.

Southbank

Vasárnap megkaptuk a Bendét egész napra, és egy kirándulást terveztünk a belvárosba. Gondoltuk, hogy két hároméves biciklistával nyomulni a turistákkal teli, forgalmas Southbank-i folyóparton könnyű kis séta lesz, így elhívtuk a Jakab Levit is, akinek főleg a vésztartaléknak vitt babakocsi lett a tartozéka.

A gyerekek nem hazudtolták meg magukat, de tényleg jól elvoltak egymással, csak a végére fáradtak el.

A Temze partján éppen szabadtéri előadás volt, ami időről időre még őket is lekötötte. Utána pedig egy kis török delicatessenbe mentünk enni.

Itt lehet megnézni a képeket és videókat.

Pillangók

Mesi szülinapi ajándéka volt még a Heniéktől egy pillangós játék, és ezzel együtt egy belépő a Pillangók világába St. Albans-ban (kb háromnegyed óra innen). Apa elkísérhette a Mesit e neves alkalomból, és Heni nagyn sok fényképet készített.

Ott volt még a Bende, Szofi, Attila, és egy másik magyar család tagjai is, akiknek a gyerekei már többször játszottak együtt a Meskével.

A fényképeket itt lehet megnézni, a pillangók után visszajöttek a Bushy Parkba egy biciklitúrára még.

Az első hajvágás

Valójában nem az első igazi hajvágás, hanem az első, amit egy igazi fodrász hajtott végre Mesi nagylelkű beleegyezésével. (Ehhez azért egy hét beszélgetés és fodrészos szerepjáték kellett a Rosie-nál). A legmeggyőzőbb érv a nyalóka volt, ami minden bizonnyal minden fodrász alapvető kelléktárába tartozik, akárcsak az olló.

Mindenesetre mi is készültünk, hátha ez a fodrász nem annyira jól felszerelt ilyes dolgokkal, de gyerekfodrászról lévén szó, aggodalmunk felesleges volt.
Mesi szépen kivárta a sorát a kis puffon, és kiválasztotta, hogy milyen rajzfilmet nézzen, amíg a hajával bíbelődnek (más világ ez már, kérem szépen).

Szépen viselkedett, és a végén egy emléklapot is kapott élete első (profi) hajvágásáról, egy kis hajtinccsel együtt.

Boldog anyák napját!

Boldog anyák napját kívánunk minden érdekeltnek!

Én nagyon jó ajándékot kaptam, másfél órás teljes masszázst, ami nagyon jól esett, és még másnap is éreztem a hatását. És még a képen látható virágcsokor is meglepetés volt a házilag rajzolt üdvözlő lappal együtt (amire egyébként ügyes kezek virágok, családi képet, oroszlánt, tigrist és autót rajzoltak)

Az orvosság nem játék!

Az orvosságot nagyon komolyan kell venni! Mesi nem tréfál...

Húsvét

Amilyen szerencsés helyzetben vagyunk, mi kétféleképpen is ünnepelhettük a Húsvétot.

Vasárnap angol módon a Scarlett-tal, a Mesi kis barátnőjével. Az apja elrejtett sok kis tojást a kertben (díszeseket, színeseket, műanyagokat és persze csokit), és a két kislány pedig összegyűjtögette. Ez a tojás keresgélés nagyon népszerű, nyílván főleg a családosok körében.



Hétfőn pedig magyar lendülettel nekiálltunk tojást festeni a Mesivel, mert Kemál és Jakab Levi bejelentkeztek hozzánk locsolni. Mivel tojásfestékünk nem volt, tényleg a hagyományos módon, hagymalevéllel és levelekkel díszítettük a tojásokat. Pont mikor elkészültünk a Mesi el is tört egyet, és én felpaprikázva megkérdeztem: 'Hát most ezzel mit csináljunk?'. -'Együk meg!' - válaszolta sztoikusan a Mesi. És így is lett.

Szerencsére még maradt elég tojás nemcsak a fiúknak, hanem még Rosie-nak is vittünk belőle párat. Nagyon tetszett neki a hagyományos módszer.

tavaszi képek Rosie-tól

Kaptunk néhány képet Rosie jóvoltából.

Manchester

Mint már tudjátok, múlt hétvégén meglátogattuk Manchesterben Eriket, aki a Levi régi cimborája és egy kicsit őrült.

Amit tudni illik róla még, hogy apjával egy filmen dolgozik, felvette a muszlim vallást, elvett egy kenyai nőt (Sharifa) és született 4 gyereke (Safa 5, Marva 4, Ibrahim 2.5, Ismail 2 hetes).

Na hozzájuk utaztunk jó sokan, tele lett a nagy autó, végre kihasználtuk minden egyes szegletét.

A mi háromfős családunkhoz csatlakozott Kemál, Judit és Jakab Levi is a gitárjával együtt, aki már csak leghátra szorult be a hosszú lábaival (aki nem tudná, nagyon magas), és még mellé éppen befértek a nagyobb csomagok. De legalább zenélgetett az úton, Mesi kedvéért sokszor el kellett énekelnünk a Micimackót.

Szombat reggel mentünk, vasárnap délben indultunk, és a kettő között intenzív volt a kirándulás, nem volt sok program, csak sok új ember, akikkel meg kellett ismerkedni. Az Erik gyerekeinek nem kellett sok, hamar rácuppantak az új felnőttekre, és a két nagylány azonnal befogadta a Mesit.

Ajándékba buborékfújó gépet vittünk, amit mindenki nagyon élvezett.

Készítettem néhány képet meg videót, azok itt megtekinthetőek. A képeim nem nagyon sikerültek, elfáradt a telefonom. Később még rakok hozzájuk a Judit fényképeiből is, csak ugye szervezés kérdése.

Tavaszi képek

Nagysokára újra jelentkezünk és most már igyekszem rendszeresebben frissíteni a blogot.

Eljött a tavasz itt is, végre nem kell beöltözni nagykabátba, ami sokat könnyít a reggeli induláson.

Az első két képet Rosie készítette, akinél mostmár két újabb nyuszi is lett (az első kettőből egy meghalt, és hogy ne maradjon a másik egyedül)

Nyaralás Tenerifén

Íme, eljött végre az idő, amikor az összes kép és videó a helyére került, hogy mindenki kedvére nézegethesse.

Bár élőszóban már javarészt hallottátok, csak egy kis gyors összefoglaló az első nyaralásunkról:

Kellemes idő, picit túl hideg tenger, szintén hideg medence, sok napsütés, még több ennivaló, rengeteg alvás és leginkább semmittevés.

Körülbelül ezzel leírható az egy hét. Mesi nappal nyaralgatott, éjjel betegeskedett, kissé anyás és nyávogós lett, de azért bejött neki a dolog.

Mi bepótoltunk egy nagy adag alváshiányt és tényleg nem csináltunk semmit.

A szálloda kb. 10 perc sétányira volt a tengerparttól, egy csendesebb környéken, a képeken láthatjátok majd, egy nagy sárga-fehér épület, előtte a tenger, háta mögött vulkanikus hegyek.

Volt játszótere meg kölyök-klub, ahol a Mesi is játszhatott, bár mire összebarátkozott más gyerekekkel, már jöttünk is el. Javarészt angol, német és finn vendégek voltak.

A kaja jó volt és nem kellett mosogatni!

A repülőúton nagyon bevált a tervünk. Vettünk egy médialejátszót és mesefilmeket meg rajzfilmeket töltöttünk ré a Mesinek, aki így a nagy részét a 4 és fél órás útnak a fenekén bírta tölteni.

Alább pár videó a tengerpartról, a képeket pedig itt lehet megtekinteni.

Az oroszlánok a főbejáratot őrizték...

Juj, a tenger!

További ismerkedés, barátkozás.

a tél

Juj, de régen nem jelentkeztünk!

És tudom, hogy mindenki nagyon várja már a nyaralás képeit, de haladjunk csak időrendben, először is volt a tél meg a hó.

Volt majdnem egy egész nap is, amikor havas volt a táj, és azok, akik korán felkeltek, még szánkózni is tudtak délelőtt a Richmond parkban, mielőtt olvadni kezdett volna...

Mi még előtte megnéztük a lovakat is a Norbi jóvoltából...

játszóház

Múlt hétvégén új játszóházat próbáltunk ki a Bendéékkel együtt, ami nagyon bejött a gyerekeknek. Sajnos a többi kép nem sikerült, de ha a Mesin múlik, nem ez volt az utolsó alkalom.

Mesi a nadrágomban

Hát mit mondjak..., a kép magáért beszél ...

Tánc zongorára

Elnézést a hosszú csendért, de a laptopom még mindig szerelőnél van, és nehezen találok alternatív megoldást a 'publikálásra'.

Igyekszem majd feltölteni a felgyűlt képeket.

Most mindenesetre íme egy videó, ami az Amy-nél készült. Még járunk át néha hozzá zongorázni, de a múltkor ő ült le játszani és talált egy vidámabb darabot, ami nagyon megtetszett a Mesinek. Nemcsak hogy többször végigbalettozta a darabot, hanem utána leült a zongorához és megpróbálta megtanulni az Amy-től, hogyan kell játszani. Sajnos, csak az első néhány hangig jutott és utána inkább visszatért a tánchoz.