Karácsony

Ismét jól megszerveztük a karácsonyt, senkit nem hagytunk ki.

24-én este a lányok átmentek a Levihez aludni, én pedig 25-én reggel mentem át, hogy együtt tudjunk ajándékot bontani. Ez adott lehetőséget arra, hogy Péter és a lányai is tudjanak együtt karácsonyozni.

Nálunk sok ajándék volt, és Kinga kapta a legtöbbet. Oliva természetesen boldogan bontogatta a saját csomagjait, és lelkesen segített a többi kibontásában is, amikor megengedték neki.

Utána a lányokkal együtt visszamentünk, ahol folytatódott az ajándékozás egymás között.

Előzőleg leosztottuk a karácsonyi ebéd elkészítését. Péter sütöte a pulykát és a zöldségeket, Levi csinált levest és krumplit, és pedig a szokásos vegetáriánus töltött wellingtont. Így minden elkészült a jó késői ebédhez.

Utána a lányok elvonultak, mi felnőttek viszont törtük a fejünket. Ugyanis Péter kapott tőlem egy üveg bort, ami egy kis ketrecbe volt zárva és lelakatolva. A lakat kódját meg kellett fejteni egy játékon keresztül, ami kb 2 órán át tartott, és már lassan a fémvágót akarta hozni. (azért addig sem maradtunk ital nélkül).

Este karácsonyi filmet néztünk, majd a lassan hagyománnyá váló whisky kóstolás zárta a napot (ugyanis az előző évekhez hasonlóan whisky-t ajándékoztak egymásnak, amit természetesen meg kellett ízlelni és kielemezni).

Így telt a karácsony, és utána végre következhetett egy kis pihenés.

A képeket és videókat itt lehet megtekinteni.

 

Londoni hétvége

Sikerült egy őrült hétvégét szervezni karácsony előtt, amikor úgyis olyan sok ideje van az embernek. De megérte a sok fáradtságot, mert sok örömöt és meglepetést hozott a lányoknak. Főleg Emesének, mert két meglepetés találkozót is szerveztem neki a háta mögött, amiről nem tudott (bár néhányan majdnem elszólták magukat).

Érkezésünk után szinte azonnal találkozott Scarlettel, legrégebbi gyerekkori barátjával, aki az anyukájával (az én barátommal) együtt ugyanabban a hotelban szállt meg, így együtt tudtuk tölteni az estét és a másnap egy részét is. Nagy volt a meglepetés és az öröm. Tini lányokról van szó, így a másnap egy részét vásárlással töltöttük.

A következő este egy másik barát várt minket, aki miatt Leicesterbe kellett utaznunk, mert ott játszott a My Fair Lady-ben. Bár a lányok furcsállták, miért utazunk el Londonból, egészen a színházig nem találták ki az okot, így ez a meglepi is jól sikerült. Megnéztük az előadást, ami nagyon tetszett, és utána bevitt minket a színpad mögé, majd együtt elmentünk egy bárba beszélgetni.

Másnap reggel visszamentünk Londonba még egy éjszakára, és ezt a napot Péterrel és a lányaival töltöttük. Este az összes lány a Hyde parkban felállított vidámparkba ment, ahol a hideg ellenére órákat töltöttek, mi felnőttek pedig egy barátunkkal találkoztunk.

A következő nap Kinga kívánsága teljesült. Hagytuk a tiniket pihenni és kettesben elmentünk London legnagyobb játékboltjába, és eltöltöttünk legalább pár órát ott. 

Délután már a hazaút volt, hogy még legyen idő a karácsonyra is felkészülni. Azután pedig lehetett végre nagyokat aludni.

A képeket és videókat itt lehet megtekinteni.

November - Apa szülinapja

 A zsúfolt és eseményteli elmúlt hétvégék után, kicsit visszafogtuk magunkat Apa szülinapján (tekintve, hogy előző nap értünk mindannyian vissza Londonból.

Este átmentünk hozzá vacsorázni, átadtuk az ajándékokat, és mivel munka- és iskolanap következett, nem maradtunk (túl) sokáig.

November 11 - a megemlékezés napja

 A nyugati országokban nagyon népszerű ünnep, Angliában nagyon nagy hagyománya van és mákvirág kokárdát viselnek az emberek, Belgiumban meg egyenesen munkaszüneti nap (bár nincs mákvirág - az inkább az angolszász országokra jellemző).

Eredetileg az első világháború végét jelentő tárgyalások kezdetét jelzi (a 11. hónap 11. napjának 11. órája), de most már mindkét világháború végét ünnepli. 

Angliában ilyenkor megmozdulnak a katonai szervek (hadi, tengerészeti és légierők veteránjai) és ők árulják a kokárdákat, amivel különböző segélyszervezeteket támogatnak.

Peternek ez mindig különösen fontos, mivel a haditengerészetnél szolgált, és a mostani munkája során gyakran van kapcsolatban különböző rangú emberekkel, elkerülhetetlen volt, hogy meghívják a megemlékezési ceremóniára. Nem is akartuk elkerülni, sőt, úgy gondoltuk, hogy ez egy jó történelmi lecke a gyerekeknek is, úgyhogy mind a hatan részt vettünk a vasárnap délelőtti szertartáson, ami egy közeli katonai temetőben volt. Nem volt túl hosszú és a légkör is családbarát volt. A lányokkal végignéztünk néhány sor sírt, nagyon fiatal katonák haltak itt meg főleg a légierők kötelékéből.

Érdekes volt megszemlélni a különböző katonai egyenruhákat is, nemzettől, státusztól és hadtípustól függően mindenki más egyenruhát hordott, nem is nagyon volt két egyforma.

Úgy gondoljuk, hogy jó ötlet ezt minden évben megismételni.

Kinga - karácsonyi műsor az iskolában

 AZ utolsó alkalom, hogy karácsonyi műsort kell néznünk - ami mindig egy óra éneklést jelentett - így most kicsit szomorkás volt a búcsúzás. Jövőre már nem lesz senki alsós, felsőben pedig nincs műsor.

Ahogy szokás, most is korosztály szerint sorakoztak fel a gyerekek, mi azt jelentette, hogy Kinga az utolsó sorban állt, és tőlünk a legmesszebb. Szokás szerint pedig nincs sok levegő ebben a kis tornateremben, és Kinga nem viselte ezt túl jól, így néha le kellett ülnie.

De azért karácsonyi volt a műsor, és megvolt az egy óra énekanyag is, a végére betettek néhány angol slágert is.

Utána a büfében lehetett kis sütit és italokat venni, mielőtt átadtuk a terepet a következő adag szülőnek.

Mindemellett Kinga osztálya befejezett egy projektet, ahol egy könyvet kellett elolvasniuk, és kiválasztani belőle egy részt, amit egy cipősdobozban kellett megalkotniuk. Ezt a kiállítást néztük meg egy reggel, ahol minden gyerek elmagyarázta a szüleinek, hogy mit is látnak pontosan. Nagyon jó kis kreatív ötletek születtek.

A képeket és videókat itt lehet megtekinteni.

Londoni hétvége

 A szülinapi ajándék. Az volt a kívánságom, hogy a Levinek és a gyerekeknek is megmutassam, milyen is egy rugby meccs hangulata Twickenham-ben, a rugby Mekkájában.

Így is lett, de Levi bedobott még egy színházjegyet egy zenés előadásra, Benjamin Button különleges életét néztük meg péntek este. Ő és a lányok amúgy is pénteken érkeztek, Peternek és nekem pár nappal előbb kellett mennünk munka miatt, de ugyanabban a hotelben voltunk.

A szombat egész nap Twickenham-ben telt, reggeli után indultunk is. Vicces, hogy annyira közel laktunk hozzá 10 évig, és soha nem érdekelt a rugby, de most kiderült, hogy milyen jó is. Bár korán mentünk, a vonatok már tele voltak szurkolókkal - mégiscsak 80,000 ember gyűlik össze a stadiumban.

Kicsit sétáltunk a Temze parton, megkerestük az ismerő helyeket, a helyi édességboltot, a helyi kocsmát, és végül a helyi indiai éttermet, ahol ebédeltük a meccs előtt. Nem hiszem, hogy sikerült a lányokat meggyőznünk arről, miért is imádja mindhárom felnőtt a curry-t, de ők is találtak meguknak ennyivalót. 

A stadiumban mindig jó a hangulat, és mindenki jó fej, senki sem azért megy oda, hogy az ellenfél szurkolóiba belekössön, nagyon civilizált az egész. És nagyon jó buli,  a meccsen kívül is. Utána kisebb élőkoncertek vannak több helyen is a stadiumban, ital és ételstandok, és persze lehet venni mindenféle rugby pólót, sapkát stb.

Természetesen ott maradtunk meccs után is egy kicsit (sajnos Anglia vesztett egy ponttal az utolsó másodpercben, de akkor is jó volt), mert amúgy sem lehet felférni a vonatra még egy-két órát, de volt mivel töltenünk az időt.

Este értünk vissza a hotelba, a lányok elmentek lefeküdni, és a felnőttek még megittak egy italt a bárban, mielőtt ők is aludni tértek.

Másnap együtt vonatoztunk vissza Brüsszelbe, és mindenki jó fáradtan kezdte a következő hetet, de azért megérte.

A képeket és videókat itt lehet megtekinteni.

U.i. Persze, Olivát elfelejtettem megemlíteni. Ő egy kutya-szitternél töltötte a hétvégét, ahol lett egy barátja, akivel együtt rohangálhatott. Nem is nagyon akart eljönni onnan.

Erdei séta

 Október végén kihasználtuk az utolsó napos hétvégét, és elvittük Olivát egy közeli erdőbe sétálni.

Bár nem maradtunk sokáig, mert korán sötétedett, azért elfáradtunk - még Olive is..